Február 2. a katolikus egyházban Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe.
E napon emlékezünk meg arról, hogy Szűz Mária Jézus születése után negyven nappal bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. Az akkori szokások szerint Mária és József áldozati ajándékul két galambfiókát vittek a templomba, és felajánlották az Úrnak gyermeküket. A templomban ott volt Simeon, aki a prófécia beteljesülését, a megváltó érkezését várta. A gyermek Jézussal való találkozása során a világ világosságának nevezte Jézust. Ennek szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés hagyománya. A gyertya Jézus Krisztus jelképévé vált. A magát fölemésztő gyertya Jézus életét, az emberiségért való áldozatát szimbolizálja. A templomban Anna prófétaasszony is üdvözölte a világ vegváltóját.
Simeon e szavakkal imádkozott az Úrhoz:
"Bocsásd el most Uram, szolgádat, szavaid szerint békességben, hiszen már meglátták szemeim, akit küldtél, az Üdvözítőt. Őt adtad számunkra csodájára minden népnek, hogy fényeskedjék az egész világnak, mint választott néped dicsősége."
E napon óvodánkban Imre atya megszentelte az óvodások gyertyáit, amihez a hét során díszes gyertyagallért készítettek a gyermekek. Az ünnep keretén belül megnézhettük Jézus bemutatásának történetét a Katica csoportos gyermekek szereplésével, majd közösen énekeltünk, imádkoztunk. A gyertya Jézus jelképe, meggyújtásával őt hívjuk magunk közé. A gyermekek megáldott gyertyákat hazavitték, és családjukkörében meggyújthatják közös ünnepeiken.
Jézushoz az utat, sokszor végigjártam,
Megtalálom nappal is, sötétben is bátran.
Van hozzá egy gyertyaszál, fényét mindig ontja,
A gyertya a szeretet, imádság a lángja.
Amen.