Főoldal      E-mail
Eseménynaptár
balra
jobbra


H K Sz Cs P Sz V
0102
03040506070809
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31
 
Közlemény
Étkezés
 
 
 
 
 
 
 
Jubileumi kiadvány

 

 

Szeretettel ajánljuk figyelmébe jubileumi kiadványunkat!
Részletek>>

Adó 1%

Kedves Szülők!
Kérjük, hogy adójuk 1%-ának felajánlásával támogassák óvodánkat!

Adószámunk: 19112958-1-08

A kedvezményezett neve: Apor Vilmos Római Katolikus Iskola Alapítvány

Számlaszám:

10200249-33072856-00000000

A másik egy százalékról is rendelkezhetnek:

A kedvezményezett technikai száma, neve: 0011 Magyar Katolikus Egyház

Gyermekeik nevében is köszönjük figyelmességüket!

Aktualitások
2020.07.23.
Gyermekek megáldása
 

Archívum

IGAZGATÓI KÖSZÖNTŐ

2011.08.30.

Az Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpont nevében szeretettel köszöntöm a Kedves Szülőket, Ferenc atyát, az óvónőket, dajka néniket az iskolaközpont 19. tanévének valamint az óvodánk 10. nevelési évének kezdetén!

A szülőknek külön köszönöm, hogy megtiszteltek bennünket bizalmukkal az óvoda vezetőjének, óvónőinknek, dajka néniknek pedig köszönöm az előkészítő és szervező munkát.
Iskolaközpont vagyunk, de az iskolát itt tágabb értelemben értjük, hiszen az iskola kiváltságos helye annak az egész embert alakító fejlődésnek, amely a kulturális örökséggel való élő és éltető találkozás során valósul meg.
Úgy, hogy az örök értékeket szembesítjük a jelen összefüggéseivel és próbáljuk bele oltani gyermekeinkbe.
Hiszen a nevelésnek – és benne az óvodai nevelésnek is – olyan nevelő erővé kell válnia, amely összekapcsolódik a kornak a problematikájával, amelyben a fiatalok, a gyermekek és a mi éltünk zajlik.
Ezért az iskolának és az óvodának, mint nevelő intézménynek kifejezett feladata, hogy feltárja a műveltségnek erkölcsi és vallási dimenzióit, épp azért, hogy megmozgassa az egyén lelki működését és segítse őt abban, hogy az erkölcsi szabadsághoz eljusson.
Ám az erkölcsi szabadság csak az abszolút értékekkel kapcsolatban lehetséges: ezektől függ az ember életének értelme és értéke.
Szeretnénk, ha nem hullana szét a világ gyermekeink számára szeletekre, amelyet az egyes tudományok és a pillanatnyi értékek képviselnek, hanem meg szeretnénk mutatni, hogy a világban mindennek köze van egymáshoz, s hogy ebben a világban, a világért felelős az ember.
Ezért is örültünk annak, hogy 2002-ben – a hat-és négy évfolyamos gimnázium, az általános iskola, a kollégium mellett sikerült elindítanunk az alapfokú képzőművészet-oktatást, és többcélú intézményünk legkisebb ágát, az óvodánkat is.
Először szerettünk volna egy kis óvodát, 50-60 gyermekkel, így indultunk el 2002. szeptemberében 3 csoporttal és 60 kisgyermekkel. 2003. őszén 4 csoporttal, 8 óvónővel, 4 dajkával és 92 gyermekkel folytattuk.  2005-ben bővítettünk 3 csoporttal. Ekkor már 7 csoportunk lett és 167 kisgyermekünk volt, majd - a folyamatosan növekvő szülői igények és az állandó túljelentkezés miatt - 2007-ben egy újabb csoportbővítéssel elértük a 200 főt.
2009. nyarán ismét bővítettünk, így elértük a végső 220-as létszámot, 19 óvónővel és 9 dajkával.
Így a 10. év kezdetére  3-ról 9 csoportra, 60 kisgyermekről 220-főre és 9 dolgozóról 28-ra bővültünk.
Köszönet érte a szülőknek, az óvodai dolgozóknak az iskola vezetésének és minden jószándékú segítségnek. Sok munkánk van benne, no és sok-sok bizalom és együttműködés.

Mit is jelent az óvoda iskolánk rendszerében?
Először is egy fejlődési ívet szeretnénk felmutatni a szülőknek: Azt, hogy gyermekük életszakaszainak felfelé ívelő pályát adjunk: elindulva egy jó óvodával, folytatva egy jó iskolával.
Egy fejlődési ívet adjunk egy egységes neveléssel és a gyermekek személyiségének fejlesztésével.
Egy fejlődési ívet adjunk azzal, hogy biztonságban, jó helyen tudják a szülők gyermekeiket. Kiszámítható, egyenletesen felfelé ívelő, nyugodt haladás. Ez az én célom és ez az iskolaközpont és benne az óvoda egyik fő célja is.
Mi is lehetne ennek a 10. óvodai évnek a legfontosabb üzenete ebben a nagy rendszerben, amelyet Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpontnak hívunk?
Ahol – mint egy nagy család, több generáció él egy fedél alatt és egymás mellett az óvodától az érettségiig - fontos cél, hogy ne legyen az, hogy generációk képtelenek közös nyelven egymáshoz fordulni, ha valamilyen problémájuk van.
Ne legyen az, hogy saját kis zárt világában éljen közülünk valaki, mert abban hiszünk, hogy a generációk képtelenek lesznek leélni az életüket anélkül, hogy másokhoz fordulnának segítségért, mint ahogy vallás nélkül sem.
Ezért talán a legfontosabb, amit adni szerettünk volna – természetesen az óvodában is -, az a bizalmunk. Megpróbáltak és mi is megpróbáltunk kérni. Tanítani egymást és gyermekinket az együttlétre, az emberi kapcsolatokra, a kérdezésre, a családra, a csendre, a hitre.
Nyitottak próbáltunk lenni olyan közösségekre, amelyek tudnak valamit, ami megtartotta őket.
Legfőképpen pedig örülni annak, amit másoktól kapunk, mert valami miatt épp ennek az öröme veszett el számunkra. Emlékeztek Máté evangéliumában a gazdag ifjúra?
"Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?"
Kétségbeesetten kapkodunk a boldogság után, de mindig a legrövidebb utat választjuk. Azt, ami -legalábbis úgy tűnik- nem feltétlenül a legjobb. Mert szintén a Krisztusi tanításból tudjátok, "Szűk a kapu és keskeny az út amely az életre- a sikerre vezet, kevesen vannak, akik megtalálják, de tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz, sokan bemennek rajta".

Törekedjünk valóban szabadon és tudatosan megválasztani azt, amit egymásnak kívánunk adni:

- az alázatosságot – mert nevelni azt jelenti: „jót, csendben cselekedni”

- a családias szellemet - megosztjuk tehetségünket egymással, örülünk egymás sikereinek, együtt érzünk a kudarcokban

- a munka szeretetét – mert a közösen végzett munka létrehozza a közösséget

- erős jellemet – hogy kitartóan küzdjünk, megalkuvás nélkül. És ha hibákat követünk el, vagy gondok sújtanak, leküzdjük azokat és el tudjuk viselni a neheztelést is.

- a gyakorlatias gondolkodást- nemcsak az üres tudás a fontos, hanem szintén lehetünk a jó emberei, akik igazak, gyakorlati érzékkel rendelkeznek, kerülik a hazugságot, egyenes utakon járnak, keményen dolgoznak, nem keresnek mentségeket, nyitott szívűek, őszinték és szolgálatkészek.

- és a legfontosabbat – bizalom Istenben, mert ez a bizalom lehet útmutatója mindannak, amit teszünk, eltünteti a félelmet a szívünkből, próbatételek, meg nem értés és gondok idején, és nyugalmat adhat, ha kudarc vagy veszteség ér. Bízzatok Istenben!

Bízunk abban, hogy ezt együtt meg is tudjuk valósítani.
József Attila Isten c. versének –gyermeki szívének soraival kívánok erre a 10. nevelési évre minden óvodásunknak, szüleiknek és az óvoda minden dolgozójának Istentől megáldott jó egészséget és sok sikert.
"Láttam Uram a hegyeidet
S olyan kicsike vagyok én
Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló
Hogy küszöbödre ülhessek Uram.
Odatenném a szívemet,
De apró szívem hogy tetszene néked?
Roppant hegyeid dobogásában."