| Anyák napjára Mikor a Jóisten Földre küld egy lelket, Anyaszívet keres, kis fészket melenget, Ahol egy kisembert szeretettel várnak- Így találta meg az én édesanyámat. Milyen jó, hogy engem épp őhozzá küldött! Hogyan is élhetnék idegenek között? Biztosan neki meg én voltam a vágya, Csakis reám gondolt, míg jöttömet várta. |
|
|||
| Amíg készítgette a babaruhákat, Éppen ilyen kislányt képzelt magának. Boldog is lett aztán, mikor megérkeztem! Élete örömét találta meg bennem. |
||||
|
|
Drága édesanyám, köszönöm, hogy vártál, Hogy mint ajándékot örömmel fogadtál, Azt, hogy pólyázgattál, sok gonddal, örömmel, Fáradságok közt is mindig szeretettel. Hogy köszönjem meg a te sok jóságod? Mondok majd éretted ezer imádságot, De most azt suttogom, mit a szívem dobog: Áldjon meg az Isten, legyél mindig boldog! |
|||